Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

egész egyéniségével azonositsa magáig és annak jellemalakulását éa fejlődését úgyszólván átélje. Először is a fajt kell felismerni, melyhez az előállítandó jellem tartozik. A jellemek faj szerinti elkülönzése alkotja tulajdonképpen a szinész szerepkörét. Ez osztályozás szerint állnak elő: a cselszövő, szerelmes, fiatal hős, hős apa, kedélyes öreg,könnyelmű, hősnő, anya, szerelmes nő sat. szerepkörök. De ha a szinész megelégszik csupán ama sajátságok előállításával, melyek az osztályokat egymástól elkülönözik, akkor előadása oly szin és élet nélküli másolás lesz, melyben egyik szerelmest vagy cselszövőt a másiktól, az apákat vagy hőaöket egymástól semmi sem különbözteti meg, csak a külső álca, s a helyzetek és beszédjeik különfelesége. Az ily szinész nem képes kitüntetni pl. Rómeó és Mortimer közti különbséget, mert szerelmes lévén mind a kettő, tüzes, szenvedélyes, rajongó Ifjút fog ugyan mind a kettőben ábrázolni, de amaz egyéni sajátságok nélkül, melyekekét rokonfajú jellem közt oly nagy válaszfalat vonnak. A szinész előadása csak akkor lesz művészi, ha képes a jellem általános tulajdonait egyéni sajátságaival együtt előállítani, azaz: egyén

it

en 1

. Az egyénltésnél ügyelni kell: 1- ször az elemekre, melyekből a jellem addig alakult, amidőn előttünk megjelenik; 2- szor a jellem fejlődésére. 11.§. A jellem alakulása Az emberi lélek különböző irányú működései alakítják a jelle-