Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

met olyanná, amint az a drámában előttünk megjelenik; éa igy ez alakulás megelőzi a jellem drámai fejlődését. Tehát az alakitó elemek alatt értjük mindazokat a viszonyokat, melyek közt az egyén születik, felnő és megállapodik. S ezek háromfélék. A jellem alakulásának legáltalánosabb tényezője a világ történelmi alap és műveltségi tér

, melyen maga a dráma áll.A történelem három nagy korszaka: az ős-, közép- és újkor mutatja ki a jellemek közt a legáltalánosabb különbséget. Ez alapból meriti az egyén világnézetének első táplálékát. A görög éa római ember jelleme másképp alakul, mint a közóp»vagy újkori emberé. Az előadónak tehát először is azt kell figyelembe vennie, hogy e nagy történelmi különbségek minő alakitó befolyást gyakoroltak az előállítandó jellemre. Nagyon sok jellem csak ama korszak keretében válik érthetővé, melyben élt. A második és már szűkebb körű tényező a nemzetiség. Minél közelebb esik valamely nemzet álláspontja a világegyetemhez, vagyis: a nemzeti sajátság minél inkább összevág az általános emberi gondolkodással és érzéssel, annál inkább háttérbe lép a különös nemzeti sajátság, mint az egyén jellemének feltétele. Viszont: minél elzártabban tartotta fenn magát valamely nemzet sajátságos gondolkozásmódjában, szervezetében, művelődésében sat^ annál határozóbb e viszony az egyéni jellem alakulására. A harmadik elem alatt értjük mindazokat a viszonyokat, amelyek közt az egyén a két első keretében kifejlődött. Itt tekintetbe kell venni először is a társadalmi állást, melyhez az egyén tartozik. Páldául: a középkor úri-, papi- és polgári