Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

téneti hüaég nem kárpótolja^

s nem menti ki soha. A másik túlság odáig ment, hogy minden idő és minden nép viseletét a jelen koréba, a magáéba olvasztotta be. E túlság még a múlt század második felében is uralkodott. Világos, hogy itt is leghelyesebb a középút; vagyis elég, ha a jelmez az illető kor és nemzet alapvonásait fejezi ki. Minél kevésbé van a szinmü bizonyos időszakhoz kötve: a szinész annál szabadabban válaszhatja jelmezét. A fantázia feladata, hogy az általános minták alapján a jellemszerüt a festői szépséggel szabadon egyesitse. A jelmez további feladata, hogy a személyek társadalmi helyzetét egymástól külsőleg megkülönböztesse. Tehát az öltözetnek mind a kelmében, mind a szabásban ki kell fejeznie az ellentételt, mi az úr és szolga, úrnő és szolganê, gazdag és szegény között sat. létezik. A jelmez feladata végre: a jellemzés. Ha az öltözet a történeti igazságot, az időt, helyet és nemzetiséget szabályosan és Ízléssel ábrázolja, s ha a személy polgári állását tisztán kimutatja: akkor nem marad egyéb hátra, mint hogy erkölcsileg is jellemző legyen. Hogy az egyes szinek a kedélyre sajátszerű hatást gyakorol nak, az kétségtelen; ezért a szinek tanulmánya a szinészre néz ve szintoly érdekes, mint szükséges. A jelenkori divat csaknem minden évszakban változik; a szinész kötelessége e változásokat figyelemmel kisérni, s öltözékét azok szerint módosítani. lo.§. Az egyénitésról Az egyénítés abból áll, hogy a szinész az előadandó jellem