Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

jellem beszéljen. Ehhez valódi alkotó erő és tehetség kívántatik . A külső alkatrész csupán segédeszközöket nyújt a belső

nek elérésére. A színésznek saját alakján bizonyos eszközök által változtatnia kell. Ami az álcakészités anyagi oldalát illeti, e részben a szinész ne feledje kellő figyelembe venni a világítás minőségét, ós a nézőterem közelebb s távolabb eső pontjait, sőt a látcsöveket sem. Tanulnia kell a szinek és árnyalatok jellemét, ezek hatását a lámpafénynél. De azt se feledje, hogy a festék, tapasz és vendéghajak magukban jellem-álcát kiállítani soha sem képesek; a jellem-álcát mindenekfölött belülről kell az arcra tudni festeni. Hogy a jellem-álca külső elkészítéséhez izlés, jelképezési érzék s emellett a rajzolásban is némi jártasság kívántatik, az természetes. 5.§. A jellem alaphangja Mint az ember külsejére, oly alakitólag hat az élet az ember hangjára is. Az embernek állandó, rendes, megszilárdult hangja: egyszersmind jellemének is alaphangja. Ez alaphang éppen oly jellemző, egyforma, állandó és szilárd, mint az arc és a test alakja. Minthogy a szinész nem magát ábrázolja, hanem egy egészen más elemekből alkotott embert, tehát saját alaphangját, úgy, amint van, szerepében nem alkalmazhatja, hanem a feladott jel-