Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete
lemhez kell ezt módosítania. Ehhez pedig hajlékony hang szükséges. A jellem alaphangja először is az osztályt mutatja fel, s az egész fajt, melyhez a jellem tartozik. Eszerint az oly egyéniségek, melyek ugyanazon osztályhoz tartoznak, s melyeknek életmódjok s világnézetök ugyanazt hasonló alaphangból beszélnek. Ily külön osztályokra oszlanak pl. a hősi, a gonosztevő, a lelkes, a szerelmes, a lovagias, a józan eszmélkedésü, a világi érdekeken csüggő jellemek s több effélék. Tehát előbb az osztályt kell meghatározni, melybe a jellem tartozik, aztán gondolkozása módját és érzületének sajátszerűségét eltalálni, mely az alaphangnak különös színezetet ad. A jellem alaphangját eltalálni és megtartani azért szükséges, mert a* jellemet csupán az eltalált és megtartott alaphang tartja egységben a helyzetek ós érzelmek sokoldalúsága mellett. Ekkor nem lesz színtelen a gőg, szerelem, bánat, harag, fájdalom, gyűlölet, ha nem mind az egyéni élet sajátszerű nyilatkozása. Mint a jellem-álcánál emlitve volt, a jellem alaphangjára is éppen oly befolyást gyakorol a nemzetiség, életkor, váraikat és társadalmi helyzet. 6.§. A nemzetiségről A nemzetiségnek, saját nemzeti nyelvén kívül, erős kinyomata van arcban, alakban, viseletben és szokásokban. A nemzeti nyelvet itt nem vehetjük tekintetbe, mert hogy megértessünk,