Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

Brutus, Júlia, Desdemona, Lujza, sat. az eszményi felfogás önkénytelenül is érvényre emelkedik. Ezeknél csak az a fődolog, hogy a szinész az ily jellemek egyes vonásait egy teljes egésszé egyesitse. Nehezebb eszményi oldalról fogni fel, és állítani elő oly jellemeket, melyek durvább anyagból készitvék, melyek a természetes érzésű ember előtt önzőknek, igaztalanoknak látszanak; pedig ezek is bizonyos erkölcsi érdekek képviselői, és jogszerű eszmék közlönyei. Ilyenek pl. Burleigh, III. Richard, Jágó, Moor Ferenc sat. Azonban eszményi oldalról kell felfogni és előállítani még az oly jellemeket is, melyek önző érdekeiket gonoszság és büntettek által mozditják elő. Az eszményi felfogás itt az emberi cselekvés forrásaira megy vissza, s magát ama világnézet álláspontjára helyezi, melyből az ily jellem megfoghatóvá lesz. Éa akkor úgy fogja találni, hogy e szivtelen önzők cselekvésének alapja: az a mély és erős meggyőződés, hogy ők jogszerű téren állanak, hogy amit tesznek, természetileg szintúgy, mint erkölcsileg, szükséges, jogos, ildomos és helyes; szóval: hogy a gonosz elv nem az ő részükön van. Az eszményi felfogás az ily sátáni természetű jellemekben feltalálja a kiváló tulajdonokat, minők: a nagyszerű szellemi tehetségek, az erély és szilárdság a cél kiküzdésében sat., melyek fölülemellk őket a közönséges gazok színvonalán, és művészeti alakokká emelik azáltal, hogy bennök - habár eltorzítva s a viszonyok által feldúlva - emberi természetünknek legnemesebb vonásait láttatják. Még ott is, hol a költő, jellemeinek rajzában, elmulasz-