Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Moór Károly, Don Cesar de Bazan »Petrucolis a Makrancos hölgy-* ben, a Trónkereső címszerepe, stb. Egy évtized művészi szülöttje és halottja, Hegedüsné Boden­burg Lina, ki valóságos meteorként tünt föl, és hanyatlott alá szinmüvészetünk egén. Ő volt az első, valóban művészi népdalé­nekesnőnk. Megrendítő sorsa alig egyévi működés után a dicső­ség tetőpontjáról ragadta a sirba, hova igen rövid idő múlva követte férje, Hegedűs Lajos is, egyik számottevő színészünk és drámairónk. Orczy báró igazgatásának első éve rendkivül kedvező volt, erkölcsi és anyagi sikerekkel teljes; de hamar beállott a ha­nyatlás, a zavar, a közönség közönye, igazgatói válság és egy, csaknem két évig tartó provizórium. Egy újabb szaktanácskozmány javaslatára egy intendáns felü­gyelete alatt két szakigazgató vette át az igazgatást, egyszer­smind előkészitvén a dráma és opera szétválasztását. Báró Pod­maniczky Frigyes intendánssá, Szigligeti Ede drámai és közös adminisztratív igazgatóvá, egyszersmind dramaturggá, Erkel Fe­renc, majd Richter János, utóbb Erkel Sándor operai igazgatók­ká neveztettek ki. Szigligeti, amint igazgató lett, megszűnt drámaíró lenni. Utolsó müve, melyet a Nemzeti Színházban előadtak, a Valéria volt. Annál nagyobb buzgóságot fejtett ki abban, hogy új drá­maírói nemzedéket neveljen. A drámaírók száma új, jelentékeny tehetségekkel növekedett. Elsősorban kell említenünk Csiky Gergelyt, ki fáradhatatlan munkakedvével, erős drámai érzéké­vel, kifogyhatatlan ötletességgel^hatalmas megfigyelő képessé­gével lépett lázigligeti nyomába. A Rákosi vezérsége alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom