Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
alakult kia irodalmi körből három jeles vigjátékiró került ki; ú.m. Toldy látván / Jó hazafiak , Uj emberek /, ki - fájdalom korán elhalt; Dóczi Lajos / A caók , Utolsó szerelem , Széchy Mária , stb./, kinek néhány darabja a német szinpadok műsorán is helyet talált, és Bérezik Árpád, kinek eleven múzsája sok jóizü darabbal tarkitja a műsort / Fertály mágnások , Ádám és Éva, A házasitók , Szellemdús hölgy , A bálkirálynő , Nézd meg az anyját , stb./ Ez időszakban léptek még föl mint szinmüirók: Almási /Balogh/ Tihamér / Clarisse , Adieu , Két év multán /, gróf Zichy Géza / A phrenolog , A szerelem harca /, Abonyi Lajos / A b etyár kendője , Panna asszony leánya/ , Bercsényi / Az ezredes leánya, Dormándi Kálmán/ , Váradi Antal / Iskariót , A tőr , Hun utódok / , Csepregi Perenc és Tóth Ede. E két utóbbi egy-egy darabbal a Nemzeti Szinháznál kezdte meg^ s utóbb a Népszínháznál folytatta sikeres, de rövid drámairói pályáját. Ifjabb Ábrányi Kornél / Marianne , Olga , A csalhatatlan / és Emil / Az első , A végrehajtó/ valamivel kéősbb léptek föl, de mégis ez irói nemzedékhez tartoznak, valamint Bartók Lajos /A legszebb , Kendi Margit , A méhek , Thurán Anna , Erzsébet királyné / és Murai Károly /Az első évforduló , Virágfakadás , Huszárszerelem / legfiatalabb drámaíróink is. Ez évtized legfontosabb eseménye a Népszínház alapítása. Még a hatvanas évek elején nyitotta meg Molnár György, vidéki színigazgató a budai Lánchíd téri Népszínházát, de állandó közönséget nem nyerhetvén, pár év múlva megbukott, majd maga a szinház is lebontatott, s azóta a budai részen is a Nemzeti Szinház és Magyar Királyi Opera rendez előadásokat a Várszínházban, nyáron pedig a Krisztinavárosi Színkörben egy-egy jobb
