Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
Erzsébet /Erkel Hunyadi László jában/, továbbá Fidelio, Donna Anna / Don Jüan ban/, Borgia Lukréczia, stb. Az ötvenes évek elején hangját elvesztvén, Nyáregyházára visszavonulva töltötte élete hátralevő napjait. Ez évtized folyamán, a negyvenes években, sok külföldi hirneves énekes fordult meg a Nemzeti Szinház deszkáin, mint Carl Henriette, Lutzer Jenny, Tadolini, Alboni énekesnők, s tfurda tenorista és Ronconi baritonista énekesek. A szerződött énekesek közt a már emiitetteken és a kolozsvári társulattól ide került Szerdahelyi Józsefen, Szilágyi Pálon és Udvarhelyi Miklóson kivül, Éder Luiza /sopran és soubrette-énekesnő, egy ideig a paródiák és népszínművek énekes szerepeiben is működött/, De Caux Mari /később Lászlóné, majd Dóriáné/ szintén működött a népszínművekben, és mint drámai énekesnő utóbb külföldön is elismerést aratott. Egressy Béni /ki nagy érdemeket szerzett a magyar zene, különösen a népdalok müvelése és fejlesztése körül, s operaszövegek irásaés fordításában/, Joób Zsigmond és utóbb Benza Károly /igen jeles bassbuffo/ és Kőszegi Károly /5o éven át jeles basszistája a magyar operának/ voltak a legkiválóbbak, kik Erkel Ferenc karnagy vezetése mellett mind jelesebb opera-előadásokkal tűntek ki. 184o-ben szerződött az operához Bognár Ignác tenorénekes, ki utóbb évek hosszú során át működött mint kartanitó ? és sok népszinmühöz irt közkedveltségü magyar zenét. 1845ben lépett a Nemzeti Szinház operai kötelékébe Wolf, utóbb Farkas Károly jeles tenorénekes, 1846-ben pedig Hollósy Kornélia, ez a gyönyörű hangú, kedves művésznő, kit csakhamar a nemzet csalogányá nak neveztek el. Olaszországban nyert kiképeztetése után Lindá ban lépett föl először a hires Albonival, ki
