Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
gésü drámai hangnak, amely minden érzelem kifejezésére birt erővel és lágysággal. Ez volt a Nemzeti Szinház első személyzete! El nem vitatható önérzettel képviselte ez a személyzet a magyar szinészet ügyét, s nem egyszer vivott elkeseredett harcot leginkább a testvérként befogadott opera miatt a szinházi elöljárókkal, sőt a sajtó útján a közönséggel is. Igaz, hogy még országos segély mellett is alig volt a szinészet ügye opera nélkül fenntartható; s ezért valódi szerencsének mondható Schodelné vendégszereplése, aki utóbb állandó szerződés mellett majdnem egy évtizeden át oszlopa volt operánknak; mert csak ővele s egy ideig a már hanyatló, de még mindig elég jó hangú Dérynével s később Felbér Máriával lehetett az akkor divatos operák egynémelyikét, mint például: Normát , Montecchi és Capuletti t, Gemma dl Vergy t, A sevillai borbély t, Báj ital t, Beatrice di Tendá t, Zampá t a férfiszemélyzet hiányossága mellett is előadni. Schodelnét, Klein Rozáliát /18o7-1857/, mint árvagyermeket először Schodel János zenész képezte Kolozsvárott, és nőül vévén, Bécsbe vitte magával; itt Porti Antal, korának egyik jelesebb bariton énekese vette át tanitását, s ez iskolázás után, mint drámai énekesnő, körutat tett Németországban, hol erőteljes hangját és szenvedélyes játékát mindenütt magasztalták.. Már mint hirneves énekesnő került vissza Kolozsvárra 1836-ban. Két év múlva a budapesti Nemzeti Szinház állandó vendége, 184o-től pedig szerződött tagja lett. A külföldön is oly nagy hirü énekesnő egyedül uralkodó csillag maradt operánk egén egész Hollósy Kornélia feltűnéséig Schodelnénak kiválóbb szerepei voltak: Izonda /Thern Károly Tihany ostromá ban/,Szilágyi
