Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

volt a leánya. Pályája kezdetén /1834/ nem sok reményt kötöttek jövőjéhez, de 1837 első felében, midőn a budai társaság a Nemzeti Szinház megnyitásáig ideiglenesen Székesfehérvárra kirándult, oly bámulatos haladást tanúsított, hogy midőn Kántorné a kitűzött határidőre Pestre meg nem érkezett, a megnyitásra kitűzött Belizár

ban Antonina szerepét az igazgatóság őrá merte bizni, és e perctől kezdve nemcsak bevált első hősnőnek, hanem évről évre és szerepről szerepre haladva, csakhamar egyedül, versenytárs nélkül állott a személyzet élén. Műsora felölelte Shakespeare, Schiller, Hugo Victor és Dumas Sándor legkiválóbb tragikai hősnőit, Volumnia, Lady Macbeth, Hamlet anyja, Stuart Mária, a Messinai hölgy, Thisbe, vagy Donna Diana - mind mesterileg remek alkotása volt, és mégis felülmúlta még ezeket is az eredeti drámairodalom annyi kiváló alakjában. A magyar nő ideálját sem előtte, sem utána egyik színésznőnk sem tudta úgy megvalósítani, mint ő. Legjelesebb szerepei voltak: Gertrudis Bánk bán

ban, úgyszintén Pókainé, Apafi Mlhályné, Grittiné, Lorántfi Anna, Csáky Lóra, Béldiné, Zrínyi Ilona és történeti darabjaink más fényes nőalakjai megkapó hűséggel, az aszszonyi szépségnek és méltóságnak eszményi tökélyével személyesültek meg színpadunkon általa. Folyton haladt, de nagy tehetsége akkor fejlődött ki egész teljességében, midőn Jókai neje lett. 1848. szeptember 5-én Grittiné szerepében lépett fol először, mint Jókainé, és egész 1869-ben történt visszavonulásáig emelte a szinház tekintélyét, lelkesítette társait, és gyönyörködtette a közönséget. 1884-ben, szinpadra lépésének 5o éves jubileumán láttuk őt újból a nemzeti szinpadon mint Vo«lumniát Coriolan

ban, még teljes birtokában annak a mély csen-