Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
kirándulásokat, igy Pécsre, Zomborba, Szabadkára, Bajára, Győrbe, Pozsonyba; de 1824 májustól a megye az igazgatást abbahagyta, és bizonyos segélypénz mellett Komlóssyra és Horváthra bizta a társaság vezetését; 1826-tól kezdve pedig teljesen megvonta a pártolást is, és a társaságot szélnek eresztette. Ebből lett 1827-ben a Dunántúli társaság , mely 1833-ig járta e vidék városait, mig 1833-ban az országgyűlés ideje alatt Pozsonyban játszott. Műsoruk sok új darabbal szaporodott, kivált Kisfaludy Károly müvei gyarapították mindinkább az eredeti műsort. A klasszikus műsor is Örvendetesen szaporodott. Pozsonyban már a társulatnál találjuk Megyerit, Telepyt, Tóth Istvánt. Kisfaludy Károly ennek a társaságnak a közreműködésével fejlesztette drámairói tehetségét. A legnagyobb hatást gyakorolta szinészetünk fejlődésére a Kassai társaság , mely a Miskolcról tett átrándulásokkal kezdődött, és 1829-ben br. Berzeviczy Vince igazgatása alatt lett állandóvá. E müveit, lelkes férfiú oly nemes arabicióval kezdte igazgatói működését, hogy az alatt, mig a pesti állandó szinház falépült, olyan szinésznemzedéket nevelt, "melyet készen lehessen Pestre átplántálni". Egyesitette az országban található legjobb szinészek nagy részét. Már 1828-ban együtt találjuk itt Dérynét, Kovácsnét, Pálynét, Szentpéterynét, Telepynét, Pályt, Egressy Gábort, Lángot, Lászlót, Telepyt, Szentpéteryt, kikhez nemsokára Bartha, Megyeri, Szilágyi, Udvarhelyi, Bartháné és K^ntorné csatlakozott. Valóságos nevelője lett Kassa a szinészeknek. Berzeviczy után gróf Csáky Tivadar vette át a társaság vezetését, amely most már Kolozsvárig tett kirándulásokat, mig végre ez a társulat is bomlásnak indult. Egy
