Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

réaze: Szentpétery, Megyeri, Szilágyi, Szerdahelyi Kolozsvárott maradt, s csak a másik része: Déryné, Fáncsy, Latabár, László és Udvarhelyi tértek vissza Kassára. Az 1833-dik év nyarán az énekes tagok ismét Kolozsvárra, a drámai tagok pedig Rozsnyóról Vác felé vándoroltak, ahol hirül vették,hogy a budai Várszinház, nem akadván német bérlője, üresen áll. Folyamodtak a szinházért. Megkapták, és 1833. évi július 7-én Bocskay István cimü drámával meg is kezdették előadásaikat . Az 1815-diki második kivándorlás után több, kisebb-nagyobb társaság próbált szerencsét Pesten és Budán; és majd az Arany hattyú

ban, majd a Beleznay-kert

ben, majd meg a pesti és budai német szinházakban lépve föl, kisebb-nagyobb erkölcsi és anyagi sikert aratva, mindig csak a jobb jövő reményével volt kénytelen távozni. Sem az általános nagy elismerés .melyet az 1813, 182o-ik évben vendégül szerepelt székesfehérvári társaság elért, sem az a meglepő pártolás, melyet 1827-ben a Kolozsvárról jött társaság kivivott, nem birta megteremteni az állandóságot; mig az 1833-ban Budára érkezett kassai társaság csak a Nemzeti Szinház megnyitását megelőzött néhány nyári hónapot töltötte vidéken, különben állandóan a fővárosban működött, és diadalmasan vonult be a Kerepesi úton épült fővárosi magyar szinházba. A társaság első alakjában a következő kiválóbb tagokból állott: Kántorné, Telepyné, Szentpéteryné, Baloghné, Somogyiné, Bartháné, Bartha, Megyeri, Telepy, Demjén, Déry, Balogh, Pály, Somogyi. Egy hónap múlva csatlakozott hozzájuk a Lendvay-pár; Ennek a társaságnak a működése érlelte meg a fővárosban telje-