Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet
itt kezdte pályáját Benza Károly, később a Nemzeti Szinház közkedveltségü basabuffója. Itt ia fejlesztették tovább a drámai müvek mellett az énekes játékokat, melyeket Déryné honosított meg a magyar szinpadokon. Ez időben több más társaság is keletkezett. Ilyen volt Balogh Istváné, amely részben Kolozsvárról jött, részben új tagokból alakulva, Szatmár megyében kezdte működését, s vándorlásában eljutott Győrig; innen Fejér megye, lelkesülve Borsod példáján, meghivta őket Székesfehérvárra, ahol 1818. okt. lien tartották meg első előadásukat A azövetaégeaek diadalma cimü eredeti hősi rajzolattal /Tokody Jánostól/. Az est nyitányát Marachner CH., a Templar ius és Hans Heiling hires szerzője irta, kl - mint a múlt században a Haydn-testvérek az Esterházyaknál - 1817 óta az Amadék pártfogása mellett tanárkodott Pozsonyban és Székesfehérvárott. Változó személyzettel folytak az előadások 1825-ig^és ez idő alatt a legjobb szinész! erőket egyesitette magában e társaság, mely 1819 és 182o-ban Pestre is berándult, s nagy lelkesedést keltve, a szinészet ügyét főképp Kisfaludy Károly eredeti müveivel - hatalmasan előmozdította. Műsorának érdekességét a nemzeti történeti darabokon kivül nagyban emelték az operák, melyek mióta Déryné a társasághoz csatlakozott, mind nagyobb számmal adattak. Állandó tagok voltak: Kántorné, Szételyné, Simén Borbála és Székely Zsuzsanna, Horváthné, Baloghné, Koralóssy Ferenc, Nagy István, Pergő Celesztin, Székely, Szilágyi Pál, Horváth József, Éder György, Demjén József, Farkas János stb. A társaság a megye különös meghagyásából Nemzeti színjátszó társaság nevet vett föl; főigazgatója Kolozsváry Pál főszolgabíró volt. Több városba tettek