Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

operákban ia föllépett, éa annyira megkedveltette e műfajt, hogy ezidőben caaknem minden azinéaz egyúttal énekessé ia lett, hogy a műsort operákkal tegyék vonzóbbá. Déryné Széppataki Róza 1793 karácsony éjszakáján született Jászberényben. Korán lépett a szinpadra. Kellemes hangjával, mely az alsó C-től a felső P-ig terjedt, nagy figyelmet keltett. Rövid időn kedveltjévé lett a közönségnek úgy a szinpadon, mint a társas életben. 1837-ig vándortársaságokban működött, ekkor pedig a Nemzeti Színházhoz szerződtették, melynek kötelékéből azonban pár év múlva kilépvén, részint a kolozsvári szinháznál, részint vidéki társulatoknál szerepelt. Mindenütt éltető lelke volt annak a társulatnak, melyhez csatlakozott. Énekes szerepeken kivül a vigjátéki, sőt a drámai alakokat is jelesen személyesítette. 185o-ben vált meg a szinészettől, s 1872-ben halt meg Miskolcon, hol sirja fölé díszes emléket emelt a közkegyelet. Élete alkonyán megirta művészi pályájának egész lefolyását, és a Kisfaludy Társaság kiadásában megjelent Emlékiratai igen sok becses történeti adatot foglalnak magukban amellett, hogy kellemes olvasmányul szolgálnak. Szintén a második játszótársaságnál kezdte pályáját Kántor Gerzson, ki hires komikus volt, s rövid idő alatt, nejével^

Engelhardt Annával együtt a közönség kedvence lett. Benke József az értelmes szinész s ügyes rendező. Kőszegi Alajos, szép deli termetű müveit férfiú, hősszerepekben nagyon tetszett. Déry István szeles és intrikus szerepekben működött. Murányj mint iró, forditó és vezető használt az ügynek legtöbbet. Láng A. János a szerelmeseket s a finom gavallérokat adta. Nagy János hatalmas hangú és jó előadása szinész, leginkább zsarnokokat,