Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

operákban ia föllépett, éa annyira megkedveltette e műfajt, hogy ezidőben caaknem minden azinéaz egyúttal énekessé ia lett, hogy a műsort operákkal tegyék vonzóbbá. Déryné Széppataki Ró­za 1793 karácsony éjszakáján született Jászberényben. Korán lépett a szinpadra. Kellemes hangjával, mely az alsó C-től a felső P-ig terjedt, nagy figyelmet keltett. Rövid időn kedvelt­jévé lett a közönségnek úgy a szinpadon, mint a társas életben. 1837-ig vándortársaságokban működött, ekkor pedig a Nemzeti Színházhoz szerződtették, melynek kötelékéből azonban pár év múlva kilépvén, részint a kolozsvári szinháznál, részint vi­déki társulatoknál szerepelt. Mindenütt éltető lelke volt an­nak a társulatnak, melyhez csatlakozott. Énekes szerepeken ki­vül a vigjátéki, sőt a drámai alakokat is jelesen személyesí­tette. 185o-ben vált meg a szinészettől, s 1872-ben halt meg Miskolcon, hol sirja fölé díszes emléket emelt a közkegyelet. Élete alkonyán megirta művészi pályájának egész lefolyását, és a Kisfaludy Társaság kiadásában megjelent Emlékiratai igen sok becses történeti adatot foglalnak magukban amellett, hogy kel­lemes olvasmányul szolgálnak. Szintén a második játszótársaságnál kezdte pályáját Kántor Gerzson, ki hires komikus volt, s rövid idő alatt, nejével^ En­gelhardt Annával együtt a közönség kedvence lett. Benke József az értelmes szinész s ügyes rendező. Kőszegi Alajos, szép de­li termetű müveit férfiú, hősszerepekben nagyon tetszett. Déry István szeles és intrikus szerepekben működött. Murányj mint iró, forditó és vezető használt az ügynek legtöbbet. Láng A. János a szerelmeseket s a finom gavallérokat adta. Nagy János hatalmas hangú és jó előadása szinész, leginkább zsarnokokat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom