Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

táns lelkészek és tanárok, utóbb a XVII. század elejével a jezsuiták, a pálosok és piaristák szerzettek iskolai drámákat. Tárgyuk vallásos, polemikus, gyakran bibliai; de elvétve a hazai történetből meritett tárgyakra is akadunk, legtöbbször latin, néha magyar, ritkábban német és francia nyelven irott ily drámákra. Mind a protestáns, mind a katolikus iskolákban előadták ezeket a drámákat, mégpedig a tanulók. Azon túl ismét - Pelvinczy sikertelen kisérletét leszámítva - homály borong drámairodalmunk és színészetünk fölött egészen a XVIII. század utolsó tizedéig. Iskolai drámák azonban nagy számmal készültek és adattak elő. Az 179o-diki országgyűlés nagy lelkesedéssel karolta föl a nyelvművelő tudós társaság és játékszin eszméjét, mint a nyelv pallérozásának leghathatósabb eszközeit. A dolgot tüzetesen megvitatták, és előkészitő tárgyalásra ahnak az országos küldöttségnek adták ki, mely a nevelési és iskolai rendszer kidolgozásával foglalkozott. Hogy az első szinésztársaság vállalkozása, egy nemzeti középpont hiányának dacára, minden szinészeti fejlődés és hagyomány nélkül ne tűnjék fel nagyon is vakmerőnek és kalandosnak, szükséges néhány pillantást vetnünk az országban már jóval előbb elterjedt és kifejlődött német szinészetre. A magyar szinészet keletkezését és fejlődését gátló körülmények kedvezők voltak az idegen, főleg a német szinészet terjedésére. A XVIII. század folyamán főuraink tömérdek pénzzel, nagy fényűzéssel honosították meg nálunk az olasz és német színészetet. De nemcsak itthon, hanem még Bécsben is nagy áldozatokat raktak az idegen művészet oltárára. A Koháryak és