Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Pálffyak rengeteg vagyonuk tetemes részét a bécsi szinészet fölvirágoztatására fordították, az Esterházyak, Erdődyek, Csákyak az ország határán belül is rendkivüli bőkezűséggel ápolták az idegen művészetet. Gróf Erdődy János 1785-ben saját pozsonyi házában német szinházat állitott fel, melyben többnyire operákat adtak benne. De volt Pozsonynak már 173o-ban is szinháza, melyben különféle német és olasz vándortársaságok ütöttek tanyát. Pest rendes német szinészetét 1771. augusztus 14-től számithatjuk, midőn az addig divatozott Hetz

ek /állatprodukciók/ helyett, az egyik Duna-parti bástyatoronyból szinházzá alakított Rondellában az első rendszeres német előadást megtartották. Tiz évvel később keletkezett a kassai német szinház; 1787ben a budai Várszinház, melyet József császár a Karmelita szerzet föloszlatása után az ő templomukból alakittatott szinházzá; továbbá Sopronban, Győrött, Komáromban, Pécsett, Temesvárott, Aradon, Szebenben, Brassóban, stb. mindenütt virágzott a német szinészet; sőt még olyan tiszta magyar városokban is, mint Szeged és Kolozsvár, vannak nyomai a német színészetnek. Az első magyar színjátszó társaság Pesten 179o-ben alakult meg, de csak sok kérés, esdeklés, utánjárás és fáradság után, október 25-én tarthatta meg a Várszínházban az első magyar előadást, szinre hozván Simái Kristóf átdolgozásában az Igazházi

t. Ez első társaság tagjai megérdemlik, hogy nevök fennmaradjon. Tizennégyen voltak összesen: Kelemen László, Rózsa Márton, Horváth János, Bárányi Balázs, Ráth Pál, Popovics András, Nemes András, Szomor Máté, Pülöp János, Ungváry János, Moór Anna, Termeczky Panni, Nagy Erzsébet, Nagy M^ria. A társaság lelke