Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

P. Szathméry Károly, Balázs Sándor s mások csoportosultak körülötte - fő gondját a drámai személyzet kiegészítésére fordította. Ez évtized elejétől lépett Prielle Kornélia véglegesen és azóta állandóan a Nemzeti Szinház kötelékébe; ekkor szaporodott a Nemzeti Szinház második nemzedéke a következő tagokkal: Náday, Benedek, Szilágyiné Harraath Ida /ki négyévi működés után fiatalon halt el/, a Paulay-pár, Komáromi, Tamási, Niczkyné Szöllősi Rózsa, Szigligeti Anna és Jolán, Hirtling Mari, Szigeti Imre. Ez évtized legfőbb fontosságú eseménye, hogy Ő Felsége, dicsőségesen uralkodó királyunk a Nemzeti Szinházat legmagasabb kegyére és pártfogására méltatta. Jelentést tétetett magának művészeti és anyagi helyzetéről, és elrendelni méltóztatott, bogy új szinpadi kellékek beszerzésére, egyezer-mindenkorra utalványozott 60,000 forint fordíttassák, és azon kivül 60,000 forint évi segélyt rendelt, mely legmagasabb kegyében a Nemzeti Szinházat, az évek folyamán előállott nagyobb szükséghez képest, mindig fokozott arányban részeltette, úgy hogy a mostani legfelsőbb udvartartási szubvenció 21o,ooo forintban van megállapítva, melyből 160,000 forint a szintén Ő Felsége elhatározásából épült Magyar Királyi Operaház, 5o,ooo forint pedig a Nemzeti Szinház javára utalványoztatik. A hatvanas évek elején beállott politikai provizórium nagyon kedvezőtlen időszak volt a Nemzeti Színházra nézve, és bizvást el lehet mondani, hogy az anyagi bukás Ő Felsége ezen legkegyelmesebb elhatározása nélkül kikerülhetetlen volt, s hatása a következményekben végzetes lehetett volna. De az anyagi segitséget jóval felülmúlta mégis azon erkölcsi pártfogás, melyben Ő Felsége a király,