Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

vármegye érdemét a magyar szinészet állandósítása körül, egyetlen levelét sem fogja elhervasztani Földváry Gábor alispán koszorújának, mellyel neki a magyar azinmüvészet méltán adózik. De nem szabad felednünk a szintáraulat érdemeit sem, mely a már akkor nagyhirü, pompás épületben működő jeles német társulattal a versenyt nemcsak kiállta, hanem a lelkes hazafiakban azt a reményt is méltán ébresztette, hogy ez a társulat egy diszes, állandó és főképp Pesten emelendő épületben győztes lesz; és ezt a reményt, ezt a föltevést be is váltotta. Megyeri, Egressy, Páncsy, Szentpéteri, Laborfalvi Róza, a Lendvay-pár, Bartha László, Telepi, Udvarhelyi, Szilágyi, néhány évig együttműködve, oly művészi magaslatra emelkedtek, hogy már 1841-ben a pozsonyi országgyűlés, mint Nemzeti Szinházat, országos bizottság vezetése alá helyezte az intézetet. Az ő művészi ragyogásuk tölti be a szinház történetének első tizedét. E kort nevezik ma is színművészetünk aranykorának; s valóban ennyi kitűnő művészi erő egyszerre, egy időben egyenletesebb harmóniában soha sem működött együtt e szinpadon. Az ő hatásuk érlelte Szigligeti drámairói tehetségét,, és viszont e termékeny munkásaágú jeleaünk tollának köazönhették ők nagyszámú remek alkotásaikat. Az egész évtizeden át megtartották a szinház vezetésére is befolyásukat. Budán mint vezértagok Páy éa Döbrentey igazgatóaága alatt már ők intézték ügyeiket. Peaten, mint rendezők, dráraabirálók a titkár Szigligeti körül csoportosulva, a sokszor változó igazgatók és igazgatási formák alatt is ők vezették a dráma ügyeit, sőt a szinház pénztári, gazdasági, technikai vezetésére is kiterjedt befolyásuk.