Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

Kétségtelenül legnagyobb befolyása volt e budai, utóbb peati társulat művészi fejlődésére a már akkor fennállott magyar tudós társaságnak. A "filius ante patrem" született szinésztársulatok önerejükből nem küzdhették le a nyelv darabosságából, az esztétikai izlés hiányából származó akadályokat. Ezeket az Akadémia most valódi anyai gondossággal háritotta el, ellátván őket Ízléssel forditott, és jutalmakkal ösztönzött eredeti színdarabokkal, jóakaró útmutatásokkal, sőt anyagi segélyezéssel is; mert nemcsak a budai színházban, de még a pesti állandó színházban is páholyt bérelt az Akadémia, hogy e célra külön kirendelt bizottságának tagjai folyvást figyelemmel kisérjék a szinészet fejlődését, és a szükséghez képest előterjesztéseket, javaslatokat terjeszthessenek a társaság elé. El nem vitatható önérzettel képviselte ez a személyzet a magyar szinészet ügyét, és nem egyszer vívott elkeseredett harcot, leginkább a testvérként befogadott opera miatt, a szinházi elöljárókkal, sőt a sajtó útján a közönséggel is. Minduntalan felülkerekedett bennük a nemzetiség szolgálatának nemes érzete, midőn a testvérmüvészet többnyire idegen ajkú képviselői miatt látták érdekeiket veszélyeztetve. Különösen erős küzdelmek fejlődtek ki a dráma és opera közt az első években, és a szinház első igazgatója, Bajza József, határozottan a drámai érdekek mellett, és az opera ellen foglalt állást. Ez a küzdelem végigvonul a szinház egész történetén, és az utolsó igazgató, Szigligeti, ha nem is az opera és a dráma szétválasztását, de megérte legalább a különvált opera épületének alapvetését .