Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

A magyar azinmüvészet és drámairodalom kezdete nálunk nem jelenti egy előzetesen fejlődött lirai és epikai irodalom legmagasabb fokát, mint más nemzeteknél. Hirtelen, előzmények, átmenet, hagyományok nélkül támadt. Nem a költészetért és művészetért való rajongás hozta létre, hanem a felébredt nemzetiségi érzés, a magyar nyelv müvelésének és ezáltal a magyar nemzetiség jogos uralmának hatalmasan fellángoló érzete. Első színészeinket, Kelemen Lászlót.és társait, nem a művészi, hanem a nemzeti lelkesedés vezette a szinpadra. Eredeti irodalom nélkül, csak a külföldi, főképp a szomszéd német színmüvek fordításain tengődve, legföllebb arra törekedtek, hogy ők is tudják adni azokat a darabokat úgy, mint a német szinészek. Az 179o-ik évi országgyűlés követelte a magyar nyelv alkalmazását az iskolákban, a közigazgatásban; azon ellenvetéssel szemben, hogy a magyar nyelv nem elég müveit, egy magyar nyelvtudományi társulat felállítását és magyar szinház létesítését szorgalmazták a hazafias karok és rendek. Mindkettő még nagyon sokáig váratott magára. Az első szinészek sok viszontagságos küzdelem után szétoszlottak, de az általok elhintett mag nem veszett ki. Az ország több helyén támadtak újabb meg újabb társulatok, melyek a városok és vármegyék pártfogását mind azzal a megokolással kérelmezték, hogy ők a nemzeti ügy szolgálatára alakultak. Budapesten is több izben kísérlett szerencsét egy-egy ilyen társulat,