Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

vallja: Halál reá, ki el nem ismeri! Rongyos ujonchad léptet el dobszóval az emelvény előtt; még rongyosabb csőcselék egy arisztokrata testvérpárt hurcol Danton elé; ez megdöbben látásukon; a férfinak meg akar kegyelmezni, de ez büszkén viszszautasitja, s hogy megmenthesse, elfogatja,. elviteti. Évát, a főrangú hölgyet, magához inti, s szerelmeért esdekel, de Éva borzadva kérdi: "S e rém világban még szeretni vágyói, Nem rettent-é a lelkiösmeret? -" Danton: "A lelkiösmeret a közvilág Előjoga; Hagyd el tehát avult eszményidet, Mit áldozol száműzött isteneknek?" Éva válasza erre: " Oh Danton, magasztosabb, Kegyelettel megóvni a romot, Mint üdvözölni a felkelt hatalmat; ö e hivatás, nőt legjoDban megillet!" Ily magasztos gondolatokkal tele van e csodaszép mü; gyakran egy-egy sora megannyi költemény; én csak mint e rövid vázlat megvilágosító szikráit, szinte válogatás nélkül szedegettem ni ez idézeteket. A nép visszatér vérben forgó szemekkel, véroe áztatott késekkel. Egy sansculotte leszúrja Évát; a bosszúszomj korlátot nem ismer; orditva követelik Dantontól, nogy vezesse őket a konvent ellen; de akkor megjelennek maguk a konvent-tagok: ÍSaint-Ju3t és Robespierre; bevádolják Dantont a nep előtt, hogy