Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

keres megnyugvást, midőn a szeretet szava megmenti, és az isteni irgalom az örvény széléről visszaszólítja. Az egész cselekvény az emberiség történetének főbb mozzanatain húzódik keresztül . Legtöbb kifogást lehet hallani e mü pesszimista világnézete ellen. E kifogást cáfolta Arany János az előbb emiitett alw kálómmal, arra utalván, hogy "Lucifer meg akarja rontani az Ur müvét, a teremtést, lehetetlenné kivánja tenni magát az emberi nemet; azért választja ki a történelem legsötétebb képeit, hogy azok által Ádámot kétségbeejtve, öngyilkosságba kergesse, hogy az emberi nem tulajdonképpen ne is szülessék. Tehát a sötét álomképek nem úgy vannak feltüntetve, mintha - tárgyilag is egyezvén a világtörténettel - a szerző azt mutogatná, hogy nincs haladás az emberiségben, csak szüntelen körbenforgás, vagy alábbszállás, mig minden nihilizmusba süllyed." - És valóban, csak az fogja pesszimizmussal vádolni e mü szerzőjét, ki figyelmen kivül hagyja, hogy az egyes korok sötétebb képeit Lucifer válogatja a saját céljai szerint; aki nem veszi észre, hogy maga Lucifer is tökéletlen szellem levén az Úrral szemben, mindjárt kezdetben elhibázza dolgát, s rosszul kezd célja kiviteléhez; mert Ádámot elaltatván, az útra, melyet neki mutatni készül, ő maga ad biztatóul egy kicsiny sugárt, a reményt; és épp ez a kis sugár az, mely Ádámnak a harcban fenntartója, és mind magasztosabb és mind fönségesebb eszmények felé vezetője, egyszersmind a komor történeteknek enyhitője! Aztán a sötét képeknek mindenütt megvannak fénylő sugarai is. Ott van mindenütt a férfi harcai, gyötrelme, kinja, csüggedése, kétségbeesése közt, mint vigasztaló, felemelő, biztató, lelkesitő