Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

ellenkép: az élettárs, a női ideáll" Kényelmes ürügyül szolgál egyszersmind a pesszimizmus e vádja mindazoknak, akik általában a komoly, fenséges, vagy megrendítő olvasmányoktól, vagy ilyen drámai müvek nézésétől visszariadnak. Nevelésiünk, szokásaink és Ízlésünk hibája, hogy a valóban tisztitó felindulásokat nem szeretjük, rendesen az­zal mentegetőzvén, hogy elég komoly és sötét maga az élet, mi­ért zavartassam könnyekkel még a mulatságomat is?! De végre ez a kifogás, ha való volna, sem vonhatna le sem­mit e kiváló költői mü nagy értékéből. Nagyobb baj az, hogy igen sokan dicsérik vagy ócsárolják, anélkül, hogy türelmök lett volna figyelemmel átolvasni; s azt hiszem, a szinpadi előadás kényelmes és élvezetes alkalom lesz arra, hogy az ilyenek is megismerkedjenek szépségeivel! Áttérve a szinpadi berendezésre: Az ember tragédiája nem oly hosszú; mint a Paust ; de mégis messze túlhaladja egy ren­des dráma terjedelmét. A dalok kivételével 4ooo versből áll. Ennyit lehetetlen 3-4 óra alatt, kivált annyi színváltozás mel­lett elmondani, Arra, hogy két estére osszam be, nem is gondol­hattam, részint a Paust ról elmondott okokból, részint mert e költemény cselekvényének nincs oly megállapodása, ahol az e­lőadást meg lehetne szakítani, mint a Paust két része közt. A cselekvény ez egységénél fogva tehát az egészet - bár megrövi­dítve - egy estére osztottam be. Pölemlitem először is a kihagyásokat és a rövidítéseket, hogy az igy megállapított szöveg nyomán képét nyújthassam az előadásnak, amint azt a Nemzeti Szinház részére berendeztem. Kihagytam mindjárt az első szinben a csillaggömbök, üstö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom