Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

világosabb cselekményü, szerkezetére nézve is közelebbáll a dráma igényeihez emennél, ha t.i. Faust mind a két részét együtt tekintjük; pedig együtt kell tekinteni, mert az első rész szel csak a Margit tragédiájának van vége, mig Faust sorsa ott egészen megoldatlanul függőben marad. Ennélfogva szinpadi előadásra Azember tragédiája legalábbis van olyan alkalmas, mint Faust első része, és okvetlenül alkalmasabb, mint a 2-ik rész. Ha tehát általában elfogadjuk, hogy egy ily nagyszabású drámai költemény szinpadra alkalmazható, ha értékéből a szinpad korlátai nem vonnak el többet, mint amennyit az előadás élete ráruház: akkor tán az én kisérletem se lesz meddő, s a remélhető eredmény nem bánthatja a költő szellemét. Nem fogom részletezni Az ember tragédiájá

nak tartalmát. Csupán azt érintem, ami a szinpadra alkalmazás megértésére szük séges. Számot adok arról, amit mertem, s különösen azt óhajtom kimutatni, hogy a szinpad követelményeinek nem áldoztam fel a költemény semmi organikus részét, semmi drámai szépségét; viszont mellőztem azt, amit - az előadás által különben is elevenebbé válandó cselekvény hatására fölöslegesnek vagy fárasztónak, s emiatt könnyen úntatónak, vagy általában szinpadon előadhatlannak gondoltam. Az ember, vagyis az emberiség tragédiája az, hogy az esz* mény után való törekvésében örökös gátat talál a csalódás,a kiábrándulás keserűségében, bár egyszersmind folytonos erőt is merit belőle a továbbhaladásra, újabb küzdelmekre. De mivel Ádám Isten segélyét eldobja magától, s csak önerejében bizakodva és a gonosszal szövetkezve fog a küzdelembe, már-már áldozatul esik Lucifer romboló befolyásának, és az öngyilkosságban