Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

különbözik hát a drámai költemény a drámától. Első pillanatra látszik, hogy a drámai költemény a dialóg formájában jelenik meg előttünk; nem lehet küzdés és cselekvés nélkül; e küzdést és cselekvést csak határozottan egyénitett jellemek hajthatják végre; haladnia is kell bizonyos határozott cél felé, tehát bonyodalom fejlődik benne, amelynek csomóját a költői igazságtétel oldja meg. De mindezek a tulajdonok a dráma elengedhetetlen követelményei. Eszerint a drámai költemény csupán a szinpadi előadás kellékeiről mond le, minők: a jelenetek szigorú, láncolatos egymásból folyása, az idő-és térbeli egység kisebb-nagyobb korlátai, és magának a szinpadnak és kellékeinek szűkre szabott köre; ellenben kiterjeszkedhetik és szabadon röpkedhet az emberfelettiek, a csodák, a mesék tisztán szellemi világában. Szóval a cél, a cselekvény, a jellemek és a külső forma benne mind drámai

, csakhogy - a szerkezet szadadságánál fogva - eldobja magától a drámának nagyobb szigorát. Ha tehát valamely drámai költeményt - tárgya és terjedelme nem gátolván - az egész mü megcsonkítása és részei kihagyása nélkül sikerül szinpadra berendezni: azt hiszem, az oly drá» mai költemény előadása igazolt; annál is inkább, mert viszont a színművészet segitése oly sok részletét kiemeli, megvilágítja, amelyek az olvasó képzeletére bizva, gyakran mélyebb hatás nélkül mosódnak el. Az ember tragédiájá

nak szinrehozatalára nézve nagy befolyást gyakorolt rám a Faust

tal való összehasonlítás; természetesen csak a szinpadi előadás szempontjából. Goethe Faust

ot nem színpadra irta. Nagyon hosszú idő alatt