Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Csongor és Tünde

lea életirója azt mondja e miiről: olyan hibái vannak, melyeket caekély tehetségű költő ia elkerülhetett volna, de szépségei olyanok, melyeket a legnagyobb költő is irigyelhetne. Az előadó személyzet is alkalmasnak látszott a kisériet megtételére. Régibb kitűnő művészeink nagy alkotásai iránt érzett tiszteletünk semmit sem csorbul, ha ki merjük mondani, hogy szinmüvészetünk általános szinvonala emelkedett, az előadások összhangja tökéletesült, és a mai, csaknem kizárólag fia tal, törekvő egyénekből álló személyzet lelkesedéssel fogott Csongor és Tünde betanulásához. Hamar meggyőződtem, hogy a szinház alig ünnepelhetné méltóbban Vörösmarty születése napját, mint e müvéaenkszinrehozatalával. Hanem e szinrehozatal nehézségeivel kellett számot vetnem. Ezek leküzédést nagymértékben Gyulai Pál kritikai ismertetésének köszönhetem, melynek útmutatását - ahol kellett követve, fogtam a mü berendezéséhez. Csongor és Tünde szerepeinek igen kevéssé változatos jelenetein kellett legtöbbet módositani; mert tudom, hogy szinpadon legnagyobb költői szépséggel biró jelenetek is vesztenek hatásukból, ha szerfelett hosszúk vagy egymáshoz hasonlók. Azért mindenekelőtt ezeket megrövidítvén, az öt felvonást három szakaszba vontam össze. Az első szakaszban van egy, a máso dikban két, a harmadikban egy színváltozás. Az első szakasz az expozíciót és a cselekvény megindulását foglalja magában; a má sodik szakaszban vontam össze a két szerelmes küzdelmeit a velök ellenséges boszorkány ármányaival; a harmadik szakasz kezdődik Tündének a Tündérhonból való kitiltásával, és foly a sze relmesek visszatértéig oda, ahol egymást feltalálva boldogok