Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Csongor és Tünde

lesznek. Tetemesen megrövidítettem a vándorok másodic jeleneteit, minthogy ezek csakugyan nem mozdítják elő a cselekvényt, s csak ellentétül vannak felállítva. Hogy Mirigy boszúja /sicI/erősebben és érthetőbben legyen indokolva, az expozícióban összevontam üldözésének mind a három okát, melyek az eredeti szövegben külön fordulnak elő, és •.ináig más elhatározásban szolgálnak alapul. Most összevonva, mindjárt kezdetben kimondja Mirigy, hogy Csongornak vagy Ledért kell szeretni, s akkor ő uralkodik; vagy, ha hü marad Tündéhez; mind a kettőt elveszíti, s akkor az őrzetlen fához visszatér, hogy legalább fiatalságot nyerjen gyümölcsétől, ha már nem uralkodhatik. Minthogy Mirigy leánya, akit mint rókát megesznek a manók, nem fordul elő; nem is emiitettem; hanem mindjárt kezdetben Ledért mint húgát emliti Mirigy; ezt üldözik a manók róka képiben, ezt ékesíti Mirigy aranyhajjal, s ezt akarja Csongor karjaiba vezetni. Azt a jelenést is kihagytam, melyben a harmadik szakaszban, Tünde a visszatérő Csongort a manókkal megkötözteti. Csongor igy önkényt marad, fáradalmait kipihenni ledől, és aztán Tünde megjelenésekor boldogságra ébred. Azon, hogy Csongor a vándorokkal való találkozás után, a dráma alapeszméjével ellenkezőleg, szintén elveszti hitét: gyökeres átdolgozás nélkül nem változtathattam; már pedig a legnagyobb lelkiismeretességgel ragaszkodtam a költő verseihez, s ahol a színváltozások kikerülése, vagy egyéb okok toldásokat igényeltek, azokat mind a másutt törlött versek alkalmazásával