Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Nyilatkozat
kairólI Már a legközelebbi jövő, vagyis a jelen év végeredménnyé sokkal kedvezőbben fog alakulni az eredeti darabokra néz* ve, mert Szigeti, Csiky, Bartók elfogadott, Bérezik bírálaton levő, Váradi - tudtommal - készülő darabjai remélhetőleg fel fogják élénkiteni az eredeti műsort, és a régiek közül ismét fog egypár új szereposztással szinre kerülni| de biz ezek mind csak a tél folyamán adatnak, mert nem hiszem, hogy megköszönnék az eredeti irók, ha darabjaikat a nyári hónapokban ós a szép őszi estéken adatná az igazgatóság* Azért éppen semmit aem mond a cikk ápril-októberi összeállítása, mert ez idő alatt, igenis, készakarva fordulnak elő gyérebben az eredeti darabok, hogy inkább a jövedelmesebb téli félévben adassanak. Erősen meg vagyok én arról győződve, hogy nálunk a színészetnek nemzeti feladata is van! /Mennyivel boldogabbak a nagy nemzetek színházai; ott szóba sem jön a nemzetiség!/ De arról is meg vagyok győződve, hogy a szinészet csak úgy lehet a nemzetiségnek annak idejében erős támasza, ha elsősorban a művészet eszménye felé törekszik; és ebben a törekvésében nem támaszkodhatik csupán az eredeti irodalomra, mely számtalan oknál és véletlennél fogva nem mindig tart lépést a színművészetiéi . Hogy ma már Julius Caesart , Leart , Velencei kalmárt , Rómeó és Júliát , Vízkeresztet , Mizantrópot , Nők iskoláját sat., az ismétlések alkalmával is telt ház nézi, hogy a francia darabok előadásával a Laube-"versenyt" a Nemzeti Szinház ártalmatlanná tette: ez a magyar színművészetnek oly diadala, melyből kijut a maga része a magyar nemzetiségnek isi Mielőtt befejezném nyilatkozatomat, határozottan kijelentem, hogy eszem ágában sem volt a mostani igazgatóság működését
