Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

12o frtos segélyben. Ezek-minden évben kiosztattak, akár megfeleltek a növendékek teljesen a várakozásnak, akár nem. Az ösztöndij odaítélésénél okvetlen három szempontnak kell irányadónak lenni, ezekt a növendék tehetsége, szorgalma és szegénysége. Csak olyannak kellene ösztöndijat adni, kiben e három követelmény együtt van meg; külön egyik sem képesíthetné ösztöndíjra. Hány tehetséges ifjú van kizárva a Tanodából csak azért, mert nem képes itt Budapesten megélni; vagy csak úgy tarthatja fenn magát, hogy többnyire lélekölő másolásokkal keresi ke* nyerét, ami sok időt rabol el a tanulásból, kifárasztja, utóbb végképp elkedvetleníti. Azért az ösztöndij összegét nagyobbra kellene szabni, hogy abból az illető megélhessen. Ellenben nem kellene a számot meghatározni. Ez minden évben a körülményektől, vagyis az arra képesített növendékek számától függjön. S minthogy tapasztalat bizonyitja, hogy a harmadéves növendékek szorgalma az előbbi évekhez képest rendesen hanyatlik, az ekként meggazdálkodott összegből a tanfolyam végén kiosztandó dijakat kellene alapítani, melyek azonban szintén csak azon esetben osztatnának ki, ha a pályázók valóban megérdemelték. E dijakra nem ösztöndijasok is pályázhatnának. Ezek ébren tartanák a növendékek szorgalmát, és bizonyos vetélkedést keltenének, ami csak javára válnék a célnak, és meggátolná, ami akárhányszor megtörtónt, hogy az utolsó éves növendék nem is végzi be az évet, hanem időközben elszerződik valahova, amiben az igazgatók, mint fentebb jeleztük,segédkezet nyújtanak nekik. Előnyös változtatást lehetnek életbeléptetni a tantárgyak