Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

tonosakká éa a kiegyenlítéseket lehetetlenekké teszi. A színháznál is a legegyszeróbb gépezet felel meg a legjobban a célnak. A sok kerék, mely folytonosan egymásba kapaszkodik, csak lassítja,a haladást, ha ugyan nagyobb kárt is nem okoz. Szakértő igazgató, tudományos műveltségű dramaturg, értelmes és jóakaratú rendezők, kik folytonosan a tagok közt forognak, mindeniknek erényeit és gyöngéit egyaránt ismerik, gyorsabban és biztosabban fognak célt érni, a szinház művészi emelésében, mint a komplikált szerkezetű, nem felelős testületek rendszerével bárki is elérni képes lehetne. Azonkívül kényszerítő szükség mutatkozik a szinházi törvények átvizsgálására. Mindenekelőtt szükséges, hogy a

, törvényt ne a szinházi tagok alkossák az igazgatóval, hanem az igazgató felterjesztésére a nagyméltóságú kormány adja ki. és azokon a szükséghez képest mutatkozó változtatásokat is - természetesen mindig összhangban a kötött szerződésekkel - hasonló módon eszközölje. Az igazgatónak joga van erre nézve is meghallgatni azok véleményét, kiket ő illetékes véleményadásra képesnek itél* A szinházi bíráskodás tökéletesen átalakítandó

; mert az eddigi .tapasztalat eléggé bebizonyította, hogy nálunk a büntetések sohasem az elkövetett vétséghez képest, hanem az esetlegesen összeállított birói személyek különféle felfogása szerint szabatnak ki; sőt teljesen egyenlő esetekben két itélet egymással homlokegyenest ellenkezik. Az ilyen esetek legnagyobb részét sehová sem lehet fellebbezni. Az ily bíráskodásoknál, ahol akárhányszor százakat érő ösz-