Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

helyrehozhatatlan kárt, mely egy folyton gátló, de azért alája rendelt /milyen ellenmondás ezj/ testület fenntartását szükségesnek bizonyítaná? Egyébiránt a heti ülés nem az enquête találmánya. Számtalan formában éa változatban állott az fenn a Nemzeti Színháznál^ és célszerütlensége miatt minduntalan feloszlott. A színészek közül mindig csak az az egy-kettő pártolta, aki benne volt, vagy reménye volt belejutni; a többimindig haragudott ér te. Idegenek közül Radnótfáy igazgatásának utolsó évéig sohasem volt senki tagja, ós ha egyébért nem, már csak azért is nem lehet, mert az ilyen heti ülés /ha szabad ily frivol kifejezést használnom/ a szinházi háztartás mosókonyhája

, melyben annak szennyes ruhái tisztogattatnak; azt pedig nem lehet, nem szabad a közönség előtt végezni, hacsak azt nem akarjuk, hogy az elveszítse a színművészet iránti lelkesedését, melyhez mindig kell egy kis illúzió. Ha a szinpadon egy asztal görbén áll egy álfal véletlenül lyukas, azon minden néző megbotránkozik; hogy ne hűtené le müszeretetét, midőn buzgó hirhordók ós hlrkovácsok arról győzik meg folytonosan, hogy a azinmüvészet bámult vagy legalább megtapsolt képviselőinek milyen kicsinyes érdekeken törik meg ügyszeretetük, és hová ragadja sokszor az önismeret nélküli hamis művészi ambició;! Elég baj az magában, hogy valóban léteznek ilyen bajok; de nemcsak nálunk léteznek. Egy házban élő negyedfélszáz ember közt, kik rendszerint szenvedélyesebbek, indulatosabbak, mint más halandó, elkerülhetetlen az aprólékos, kicsinyes súrlódás; de ezt az igazgatónak mindig tudni kell kiegyenlíteni. Oly intézményt nem lehet tehát fenntartani, mely e súrlódásokat foly