Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

lőa igazgatót; de azért jónak látjuk körülrakni őt mindenféle nem felelőa tanácsadókkal; s megvan lefelé az a kollégium, a­mit felfelé aenki sem tartott üdvösnek. Ott van a drémabiráló-bizottmány és a heti ülés. Éspedig éppen úgy rendszeresítve, mint maga az igazgatói állás; tehát e bizottmánnyal éa heti üléasel kell igazgatnia. Nem ereszkedem ezúttal annak taglalásába, hogy az eredeti müvek biráláaát szükséges-e éppen csak nálunk egész területre bizni, mely csak véleményt ad, de a felelősséget az előadandó müvekért nem veszi le az igazgató válláról. Én a személyes fe­lelősséget e tekintetben is többre becsülöm a megszokott, vagy­is semmiféle felelősségnél. Azt hiszem egyébiránt, hogy ha a dráma elválasztatik az operától, és egyidejűleg, vagy kevés­sel utóbb a másik drámai /nép/ szinház is felépül, és a Nemze­ti Szinház eredeti rendeltetéséhez képest sokkal kevesebb fa­jú szinmüvet fog előadni: a drámabirálás is egyszerűbb, termé­szetesebb, az egész világon divatozó módon fog elintéztetni. De azt hiszem, addig sem szükséges a szinház szervezetébe, mint az igazgatóra nézve kötelező pontot felvenni. Csak a heti ülésekről szólok, s ügyekezem bebizonyítani a­zok céltalanságát, sőt káros hatását az ügyvezetésre. Az enquê­te-munkálat azt határozza meg, hogy a heti ülés áll, az igazga­tó vagy szakvezető elnöklete alatt: a drámabirálókból, drama­turgból^ rendezőből és azokból, kiket az igazgató jónak lát meg­hívni. Méltóságod igazgatása alatt a heti ülés több változaton ment át. Először nagyon sokan voltunk. A szinház tagjai közül csaknem minden első- és minden másodrendű szinész, a drámabirá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom