Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

röviden egybefoglalva, következő tapasztalataimat Méltóságod elé terjeszteni: 1/ Az igazgatók hatásköre a német udvari, városi, tartományi színházaknál az illető kormányokkal szemben körülirt sze mélyes felelősség mellett és a tagokkal szemben a szerződések értelmében vont határok közt korlátlan. Ez a hatásköre van a francia színházaknál is az igazgatóknak, akár vállalkozók, akár kinevezettek legyenek; kivéve a Théâtre-francais-t^melyben a socletaire-rendszer következtében bizonyos társas-kormány intézi az ügyeket. Általában nem rendszerre fektetik a fősúlyt, hanem az igazgató személyének megválasztására. Minden rendszer .1ó, ha megtalálják hozzá az embereket

; de semmiféle rendszerrel nem boldogulnak a tárgyhoz nem értők. Az igazgató kelléke: becsületesség, szakképzettség, erély és tapintat - fortiter in re, maniter in modo. Akiben e három tulajdonság megvan, az maga teremti meg rendszerét; minthogy csaknem minden szinháznál más féle rendszer áll fenn, de a főcél: a művészet virágzása, a körülményekhez képest mindenütt el van érve. Az igazgató mindenütt felelős, de sehol sincs korlátozva semmiféle rendszerrel. Bizonyos szokás által szentesitett határok közt intézkedik legjobb belátása szerint, és intézkedéseinek helyességéről meggyőzi a kormányt és a közvéleményt a siker; azoknak helytelenségéről: a szinház művészeti hanyatlása, s ha ez bekövetkezik, mást neveznek helyére. Az igazgató rendelkezéseinek végrehajtására csak az illető tisztviselőket használja; a szinészek nagyon ritkán jó inté zők, még akkor sem, ha elég mérséklettel birnak, a vezetés kü-