Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról
Az állam aemmiféleképpen nem avatkozik a szinházi viszonyokba. Az iparszabadságot biztositó törvény a színházakat is szárnya alá fogadta, és ennek tulajdonitható, hogy néhány év alatt Berlinben 3o-ra emelkedett a szinhazak száma. Öt tallért kell fizetni bármely szinház megnyitásáért, mint öt tallért bármely üzlet megkezdéséért. Eleinte attól tartottak, hogy az ártani fog a királyi szin házaknak: mig ellenkezőleg azok jövedelme azóta tetemesen szaporodott. 1872, évi april hóban a királyi szinhazak jövedelme 60 ezer tallérra rúgott, oly összegre, melyet ez időben a szin házak fönnállásuk óta nem értek el. Ellenben káros hatását érzik a korlátlan szinházszabadságnak a kisebb városokban; hol az iparszabadság örve alatt szellemileg és vagyonilag képtelen emberek a közönség és színészek rovására egyre-másra alakitják a társaságokat, bolonditják a közönséget és tagokat, és sokat tesznek a szinéazet lealacsonyitására. Magában Berlinben, a régi jóhirü WalLner, Königstädter és Residenz, s újabban a Berliner Stadt-Theater kivételével mindenikben a legaljasabb irány kapott ]á bra. Ez a szinházi szabadalmi törvény idézte elő leginkább a színészek egyesülési tervezetét, mely a mi kebelzetünk példájára mind az igazgatókat, mind a tagokat közös érdekben egyesítve, komolyabb irányt igyekszik biztosítani. Ugy vettem észre, hogy az udvari színházak igazgatóságai és azok az idősebb tagok, kik valahol már nyugdijat biztosítottak maguknak, nem Örömest mennek bele a Genossenschaftba; sőt az igazgatóságok némi támadást látnak benne maguk ellen;