Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

de mivel az a nyugdíjazás által olyan emberbaráti célt tűzött zászlajára, melyet alap hiányában semmivel sem ellensúlyozhatnak, megtűrik az agitációt tagjaik között, sőt, bár savanyú képpel, maguk is előmozdítják annak céljait. Az igazgatóságok rendszerint a Cartell-Vereinre hivatkoznak, és azt állítják, hogy az a szinészek rendezésére elegendő. Ha csupán udvari vagy városi színházakról volna szó, talán igazuk is volna; bár a nyugdij kérdése még akkor is ellenük szól. Hanem a magánigazgatóknál igazán csak ezek és nem egyszersmind a tagok érdekei is vannak védve. Megszereztem az udvari színházak szerződési mintáit,valamint a Cartell-Verein és az újabb általános szinész-Genossenschaft alapszabályait, tervezetét, kezelési könyveinek mintáját sat. Ez utóbbiakat azon kéréssel bátorkodom Méltóságodnak fölterjeszteni, hogy azokat a magyar szinész-kebelzet központi kormány tanácsához átküldeni szíveskedjék. A látott német színházak közül emlitést érdemel még a lipcsei és majna-frankfurti városi és a weimari udvari szinház. Lipécsében nem annyira a művezetés, mint maga a szinház épülete vonta magára figyelmemet. Ha nem hasonlítom össze a bécsi új vagy a párisi épülőben lévő opera-szinházzal, úgy kétségkívül ez a legszebb szinház, melyet láttam. Már külseje oly megnyerő, hogy leköti az ember figyelmét.