Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

ga van az igazgatóságnak a fizetést felére szállitani; de ezt még sohasem alkalmazták. A szolgálati képesség megszűntéig szerződött tagok jogosan nyugdijképesek, és az állami szolgák szabályzata szerint a szolgálati évek után kapják a nyugdijat. Azonban, ha valaki időszakonkénti szerződés mellett töltött is el bizonyos számú évet, és munkaképtelen lesz, kap nyugdijat, csakhogy nem követelheti; sőt annyira megy a bőkezűség, hosszú ideig alkalmazott szolgák és oly egyének, kik mindennap elküldhetők, szintén részesülnek nyugdijban. Most a nyugdijösszeg évenkint 80loo ezer tallér közt változik, és az udvari pénztárból fizettetik. Általában az egész szinházi kezelés nem állami, hanem királyi. Minden szerződött tag és tisztviselő úgy tekintetik, mint királyi hivatalnok. Egy-két énekes kitüntetésképpen kamara-énekesnek neveztetik ki; de ilyen most csak három van: Niemann, Jaks man, Lucca. A zenészek csak a szinházi szolgálatra vannak szerződve. Minden fúvóhangszer 3-szorosan van betöltve; a karmesterek sorrendben határozzák meg a működési napokat. Általában igy áll: Ganze Woche, halbe Woche, freie Woche. A drámai szinházban nincs zene; ha mégis valamihez kell zene, a négy első sort kiszedik, és annak helyén helyezik el a zenekart; a zenészek, a karmesterek sorrend szerinti beosztása szerint, az üres hetesek és félhetesek közül vétetnek^és ilyenkor játékdijat kapnak. Azonban tartoznak az udvari hangversenyekben működni, amiért szintén külön dijaztatnak; de nem a szinházi, hanem az ud-