Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

lenkedő. Mert minden szinházi rendelet az intendáns által a király nevében adatik ki. A szerződések a király jóváhagyásának reményében köttetnek. A tagok az intendánssal csak Írásban értintkezhetnek hivatalosan. Van levelezési szekrény, abba adják be leveleiket, azokat egy hivatalnok naponkint jegyzőkönyvbe jegyzi, úgy, hogy senki e

l ne sikkaszthassa. A választ szintén Írásban kapja mindenki, még akkor is, ha a válaszban az intendáns magához hivatja a tagot. Nyugdijuk nincs. Ezelőtt volt; de annyire kimerült, hogy 1853-tól fogva nem voltak képesek tovább fizetni. Most tehát csak azok kapnak nyugdijat, akik addig szereztek hozzá jogot, és szolgálati éveik sorrendje szerint élvezik. Azonkivül olyanokat, kiket a király különös parancsára kell szerződtetni, biztosítanak néhány szolgálati év után is nyugdíjról; de ezt az udvari pénztár fizeti. Most az egész személyzet, mintegy 260 tag lépett a szinészkebelzetbe, hogy nyugdijat biztosítson magának. Sőt a kriály megengedte, hogy maga a királyi szinház is tagja lehessen a Genossenschaftnak. Legújabban megvette a király a Volkstheatert egy részvénytársulattól, mely mindig bukott; nem állván ki a versenyt a ki rályi színházakkal. Most külön társulat működik ugyan benne, de a királyi főrendezők fölügyelete alatt áll, és mindig játszanak benne udvari szinészek is, részint azokkal vegyesen, ré szint külön, ilyenkor külön játékdijat kapnak. Körülbelül úgy vannak vele, mint mi Budával. A fizetések kicsinyek; a szinészeké 3.000, legfeljebb