Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról
/az öltb'zések miatt nem is jószántából/, másnap aztán orvosi bizonyítványt küld. Ez mindenki előtt természetes; de nem természetes, hogy oly kitartó következetességgel az igazgatóságot vádolják a folyton változó játékrend miatt; mintha az igazgatónak vagy rendezőnek kedve telnék abban a kétségbeejtő munkában, mellyel egy hirtelen előrántott, a város minden részéből sebtében összekolorapolt személyzettel kisütött darab előadása jár. Pedig mind hiába! Addig, mig ez egy kis házban az opera és dráma együtt működik, addig nem lesz másképpen, mert nem lehet. Az igazgatási, művezetési, gazdászati, művészi és technikai intézkedések oly szoros összefüggésben vannak egymással, hogy bármelyik hiányossága mindig a főcélt, a művészi előadások lehető tökélyét bénitja. Legkevésbé sem hiszem és akarnám elhitetni, hogy a rend és fegyelem ellen más okokból is nem történtek támadások; de mivel ezek ellen nem segit a dráma és opera elválasztása, mivel ezek ellen másban kell óvszert keresni és találni: tehát ezekről más helyt fogom elmondani véleményemet. V. A művészi erők okszerű felhasználásának megrontója, és a hiányzó tehetségek pótlására ifjabb erők képzésének utonállója A jó szinházi művezetés legelső földata: a meglevő művészi erők okszerű fölhasználása és a hiányzó vagy kidőléssel fenyegető tehetségek pótlására ifjabb erők képzése. Ezt a két föladatot együtt nálunk lehetetlen betölteni.
