Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

Hetenkint van négy drámai előadásunk; ebből egy /nemcsak azért, mert a legtöbb ember Ízlésének megfelel, és igy legjövedelmezőbb, hanem azért is, mert mig egy második drámai színházunk nincs, nem szabad a magyar népélet tükrét eldugnunk/ a népszínműveké, marad a Nemzeti Szinház tulajdonképpeni művészi föladatát képező fajok /tragédiák és komédiák, valamint a középfajú drámák és vígjátékok/ előadására 3 nap. Eltekintve attól, hogy ezeknek ismét eredeti és idegen elemekre kell oszolniok: összesen 3 előadásban kell a meglevő erőket fölhasználni; még pedig úgy, hogy az elsőrendüek fölváltva minden előadásban el legyenek foglalva, mert ezt a közönség méltán kívánhatja. Ahol egész éven át, mindennap el van foglalva a személyzet, megteszik és megtehetik azt, hogy nagyobb szerepeket fiatalabb színészekkel tanultatnak be és játszatnak el; nálunk, ha egy hóban egyszer megtörténik, már följajdul a sajtó és közönség a szárnypróbálgatás ellen. Az eredeti szerzők a világért sem engedik meg, hogy a legjelentéktelenebb szerepek is ifjabb szi» neszekkel legyenek betöltve; de azért mégis megtámadják az 1gazgatóságot, hogy nem enged tért a fiatal tehetségeknek. Azt ki veszi tekintetbe, hogy a fiatal tehetségek képzésének folytonosnak kell lenni, és a mostani hézagok be nem töltése a múlt igazgatóságoknak vagy körülményeknek rovaudó fel? Az is igen természetes, hogy a meglevő jelesek nemigen örömest engedik át seregeiket, és ha emiatt van bajuk az igazgatósággal, a sajtó és közönség őket, kedvenceit támogatja; mert a Nemzeti Színházban mindenki a lehető legjobb előadást akarja élvezni.