Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

Azt lehet ezekre mondani: hogyan függ ez össze a renddel és a fegyelemmel? Hogy példával mutassam meg - igy: kiirjuk a jelmezpróbákat; ezt mind az igazgatóság, mind a sajtó elkerülhetetlennek tartja a jó előadáshoz. De mi történik? A diszitó-személyzet télen 8 órakor kezd dolgozni. Előbb nem lehet, mert a raktárban gázt gyújtani, lámpással járni nem szabad. Kihordja az azelőtti esti díszleteket, és berakja az az napra, és a jelmezpróbára szükségelteket /ez a legegyszerűbb előadásoknál is igénybe vesz 2 órát/. Ekkor lo óra; eddig a szinpad kapui, melyek az udvarra nyilnak, tárva-nyitva voltak; ekkor fűtenek; de hogy az üres színházban téli öltönyben eltűrhető meleg is lehessen, ahhoz legalább 2 órai fűtés kell. Már most, a jelmez - ha nem római is - tudvalevőleg oly könnyű szövetekből áll, hogy az ott eszközölhető hőmérséklet nemcsak a nők, de a férfiak sem állhatják ki. Tehát nem öltöznek jelmezbe; vagy ha kivételesen megtörténik is, annyi méltó zúgolódással, kedvetlenséggel, hogy a jelmezpróba tökéletesen elveszti célját, és ily körülmények közt a rend és fegyelem szigorú fenntartása embertelenség. Még egy példa: Az öltöző szobákban, melyeket csak vakmerő illúzióval lehet szobáknak nevezni, 4-6 elsőrendű szinész öltözik együtt /a nem elsőrendüek sokkal többen/. Ezekben cly meleg van /mert a meleget nem lehet mérsékelni/, hogy alig várja a felöltözött, hogy a szinpadra rohanhasson egy kis friss levegőre; az jól esik egy kis ideig; aztán elkezd fázni; /mert a két hőmérséklet közti különbség legalábbis lo fok/ újra bemegy melegedni, aztán ismét ki, egy előadás alatt többször