Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Bevezetés
likus és görögkeleti egyházak főpapjai. A táblán a nádor elnökölt, távollétében az országbíró, ahelyett pedig a tárnokmester. Minden jelenlevő szólhatott, a többséget az elnök mérlegeléssel állapította meg; a szavazatok számlálása csak 1843tól jött szokásba. Az alsótáblán a következők vettek részt: a királyi ítélőtábla tagjai /ítélőmesterei, táblabírái/; Horvátország két követe; az egyházi rendből a katolikus káptalanok követei, valamint a világi és szerzetes apátok és prépostok; a nemesi rendből a vármegyék nemesi közgyűlése által választott két-két követ; a városi /polgári/ rendből a szabad királyi városok tanácsa által választott követek; a szabad kerületek /jászkún, hajdú- és tengermelléki kerület/ két vagy egy követe és a turopolyai /túrmezei/ gróf; a távol levő egyházi főpapok vagy világi főurak és ezek özvegyeinek követei / absentium ablegatus /. Az alsótábla elnöke a királyi személynök / perszo- nális / volt, vagyis a hétszemélyes tábla elnöke. Helyettesítője az alnádor vagy az alországbíró. A táblán valamennyi résztvevőnek tanácskozási joga volt, de szavazati joga csak a követeknek, ilyenformán: a vármegyei követeknek megyénként e gye gy> a szabad kerületek követeinek kerületenként egy, a szabad királyi városoknak és a káptalanoknak, apátoknak öszszesen egy-egy voksa volt. Azaz a gyakorlatban az alsótáblán a nemesi vármegyék képviselői döntöttek. A király az országgyűlés munkájában közvetlenül nem vett részt, de jelentős mértékben befolyásolta azt. A felségi jogok közé tartozott az országgyűlés kihirdetése, egybehívása, elnapolása, feloszlatása és bezárása, színhelyének meghatározása, továbbá a törvénykezdeményezés, -szentesítés és -kihirdetés joga. Az országgyűlés és a felsőtábla elnöke, a nádor korszakunkban a Habsburg-dinasztia tagja, az alsótábla elnökét, a személynököt a király nevezte ki. Az udvar hívének tekinthető a főrendek számottevő hányada: a zászlósurak, a főpapok, a főispánok és a mágnások nagy része is. Az alsótáblán a káptalanok és általában a kamara ellenőrzése alatt álló városi követekre számíthatott az udvar, de ezek szavazati joguk kor-
