Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Bevezetés
látozottsága folytán nem módosíthatták a diéta döntéseit. A királyi befolyás érvényesítésének egyik eszköze volt a magyar udvari kancellária szerepköre. Az országgyűlésről érkezett felterjesztéseket ugyanis a kancellária továbbította a király elé; e célra minden országgyűlés idején alakult egy kancelláriai bizottság, amely a tárgyakat, a feliratokat előkészítette, véleményezte. A kancellária 1844-ig a törvények szövegének megállapításában is közreműködött, mégpedig az udvar érdekeinek képviseletében. A rendi országgyűlés legfőbb teendője a törvényjavaslatok kidolgozása és az uralkodóhoz való felterjesztése volt. Az indítványozási jog / iniciativa / a királyt és a követek tábláját illette; a főrendek csak hozzájárulásukat adhatták a szóban forgó tárgyhoz, illetve módosíthatták vagy visszavethették azt, de újat nem kezdhettek. Az alsótáblán a követek kezdeményezhették a törvényalkotást; nemegyszer a szöveget is beterjesztették. A küldőiktől kapott utasítások / instructio / alapján cselekedtek, azaz a törvényeket voltaképpen nem a követek, hanem a megyék indítványozták. A megyék ezután is befolytak a törvényhozásba, hiszen követeik írásbeli jelentést küldtek - általában kéthetenként -, s ennek ismeretében a vármegye pótutasításban támogathatta vagy ellenezhette a korábbi, eredeti utasításban nem szereplő törvényt, illetve véleményt formálhatott a törvényjavaslat szövegéről, tartalmáról. Az instrukciók kötelező erejűek voltak a követre nézve: csakis ezeknek megfelelően - ha nem elég határozottak, ezek szellemében - nyilatkozhatott /szólalhatott fel vagy szavazhatott/, bár az utasítással ellentétes szavazat is érvényesnek számított. Az országgyűlési tanácskozások jelentős hányada a sérelmek és kívánságok / gravamina et postulata / körül folyt. A kívánatok kérést tartalmaztak olyan tárgyakra vonatkozóan, amelyeket törvényalkotás nélkül törekedett elérni az országgyűlés; a sérelmek a kormány /a végrehajtó hatalom/ által megsértett törvények orvoslását követelték. A sérelmeknek két csoportját különböztették meg. A preferenciális /előleges/ sérelmek közé