Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Jegyzetek a levelekhez

Thorotzkai Pál, gr. {? -1826), császári és királyi kamarás, Torda megye főispánja. Kenderesi Mihály (1758-1824), 1793-tól főkormányszéki titkár. Nagy műveltségű literátor, baráti kapcsolatban volt Kazinczy Ferenccel, Virág Benedekkel, Aranka Györggyel és másokkal. Támogatta a könyvkiadást, bőkezűen adakozott a színház javára is. Sala Sámuel (? -1839), ítélőmester, a színházi bizottság tagja. Commissio - a színházi bizottság, amely eredetileg az erdélyi országgyűlés határozata alapján alakult meg 1794-ben, de tagjai elhalálozás, kilépések miatt cserélődtek. actuarius - jegyzőkönyvvezető. -———

— A szamosujvári tanács június 6-án kelt átirata, válaszlevele szerint az allodiális pénztárból 1000 forintot szavazott meg a színház javára (Ferenczi: i. m. 165.). A másik, zömében örmények által lakott város, Erzsébetváros nem válaszolt a felhívásra. A szamosujvári örmények nagyvonalú felajánlását sem lehetett behajtani, mert a gubernium, addig nem engedélyezte, míg a város egyéb tartozásait ki nem fizeti. 39. . . . K: eredetileg a Wesselényi család levéltárában. Megj.: TL

, 1874. augusztus 16. 20. sz. 314. Levélíró: Kultsár István (Kulcsár) (1760-1828) tanár, lapszerkesztő. Tanárként Szombathelyen 1789-ben műkedvelő előadásokat rendezett. Pesten megindította és haláláig szerkesztette a Hazai Tudósításoka

t (1806), amelynek címe 1808-tól Hazai és Külföldi Tudósításokra változott. Programja: "szóllyunk, beszély ünk és írjunk magyarul

" -se program keretében lelkesen állt a magyar színeszet mellé. 1813-ban a pesti társulatot igazgatta. Lapjában pályázatot tesz közzé: "A magyar nyelv mostani állapotjáról és kimivelhetési módjáról és eszközeiről"; a pályázat során napirendre kerül a magyar nyelvű színjátszás is. Szerkesztőként örömmel buzdított a színpártolásra, közölt híreket az 1807 tavaszán Erdélyből Pestre érkező magyar nyelvű társulat pesti és budai előadásairól. Ennek a társulatnak lett az igazgatója 1813-ban. 1814-1815ben írásaiban sürgeti a színház céljait szolgáló épület elkészítését. 1815-ben játszóhely hiányában a társulat elhagyni kényszerül Pestet, Kultsártól való búcsújukról Déryné meleg hangon számol be visszaemlékezéseiben.