Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Jegyzetek a levelekhez

Fodor említést tesz könyvében (38. ) arról, hogy időközben tudomást szerzett a Biás István volt levéltárosnál található olyan értékes, eredeti kéziratokról, amelyek a Teleki család marosvásárhelyi levéltárából származnak. Kótsi Patkó János, Ernyi Mihály, Láng Ádám János és mások kéziratairól van szó, amelyek részletesen megvilágítják a kolozsvári színészek marosvásárhelyi vendégszereplésének első éveit. Biás azonban nem tette lehetővé a kéziratok megjelentetését, amelyek sajnálatos módon azóta sem kerültek elő. 33. K; eredetileg Marosvásárhely város levéltárában, 767/803. sz. alatt. Megj.: Fodor: i. m. 40-41. A levél keltezési napja bizonytalan. Fodornál (i. m. 40. ) kétféle időpontot olvashatunk: "A Tanács április 19-én kelt, udvariashangu levélben válaszolva teszi lehetővé az újbóli vendégszereplést, mint ahogy alább adjuk: Méltóságos L. B. Camerarius Wesselényi Miklós Úrhoz. Marosvásárhely. 3. Április 1804. "Ugyanakkor Ferenczi (i. m. 141.) április 2 9-re jelöli a tanács válaszát. Fodor egy részletet közöl (i. m. 42-43. ) a gróf Teleki család levéltárában talált, 1804-ben keletkezett színházi szabályzatból: "Hogy a darabok választása s azokban való rollék rossz móddal való elosztása által sem a Publicum, sem a Jádzó Személyek a Director által ne vexáltassanak, mely a legtöbb izetlenkedést okozta s okozhatja a Társaságba, a Director arról gondolatját, a TheatráHs Commissionak beadván irásba és azt meghányván-vetvén, a Commissio maga tetszése szerént határozza meg, hogy mi játszódhassák és ki mit játszódjon. Ezen kivül sokféleképpen köti meg a Constitutio mind a Directort a többi jádzókhoz, mind ezeket egymáshoz, s könnyebbiti egymáshoz való éléseket. Továbbá, minthogy a jádzó Tagok közzül kevés látott s láthat jó külső Theatrumot, mely után magokat formálhassák az határoztatott meg a Constitutiokban, hogy a Director minden héten tanitást tegyen a dramaturgiából a jádzóknak, melyben a Theatrum eredetit, annak tzélját, a különböző characterecnek, hogy kelljen exprimáltatniok, sat, tanitva; egyszóval itten hallanak mindent, ami őket jó jádzókká teheti s őket formálhatja. Mindezek mellett legnagyobb állandóságát és örökösittését a Nemzeti Theatrumnak abban képzelvén a Biztos, ha annak magának lészen olyan Játék Szinje, mellyel azon kivül, hogy a minden esztendei nagy házbértől mentté tétetődik a Theatrum cassájába, más jövedelmek is szereztessenek a Theatrum cassájának, ugy mint bál és kortsmabéli jövedelmek is; ez okra nézve tehát a Biztos mindent elkövetett, maga megterheltetésével is; hogy jó patrióták segítségével, vétetődjék a várban Nemzeti Játékszin arra lejendő épithetésére egy alkalmas hely..."