Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi és a színház
A hazatérőt Erdélyben felbolydult közállapotok fogadják. A XVIII. század utolsó évtizedére súlyos válságba került a Habsburg-birodalom. II. József császár reformpolitikája kudarcba fulladt, s 1790 elején a haldokló császárnak nem maradt más hátra, mint megtenni azt a "nevezetes tollvonást": 3 kivételével valamennyi korábbi rendeletét visszavonta, köztük a németesítést erőszakoló, nagy ellenkezést kiváltó nyelvrendeleteit is. Az 1790. január 28-án kiadott Resti tuti onsedikt egy kudarcot szenvedett politikai elképzelés "önkritikája" volt a császár részéről. A nyolcvanas évek végétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nyelvnek milyen jelentősége lehet az állami és politikai életben, hiszen a józsefi reformpolitikát ellenzők tábora azokkal a magyarországi és erdélyi erőkkel erősödött meg, amelyek éppen a németesítési rendeletek révén kerültek szembe Józseffel elsősorban. így a nyelvi mozgalom megtelik politikai indítékokkal, s a nyelv ügye politikai üggyé vált. II. Lipótot, József öccsét külpolitikai bonyodalmak és belpolitikai válsághelyzet várja a Habsburg-birodalom trónján. Lipót a belső ellenzék leszerelésére az engedmények - megfontoltnak tünő - politikai taktikáját követte. Az elszakadásra kész magyaroknak ősi alkotmányuk tiszteletben tartását ígérte, a nemességnek előjogaik megőrzését. Első látványos intézkedésként összehívta a birodalom tizenegy tartományának rendi gyűléseit, amire már az 1710es évektől nem volt példa. Az örökös tartományok gyűlései hamar és komolyabb bonyodalmak nélkül zajlottak le. Nagyobb gondot okozott a magyarországi és erdélyi országgyűlések összehívása, mivel mindkét "tartományban" jelentős erők Magyarország és Erdély unióját szorgalmazták, amit természetesen az új uralkodó sem tartott a birodalom jövője szempontjából kívánatosnak. A magyarországi országgyűlést 1790 júniusára, az erdélyit csak decemberre hívta össze. Mindkét helyen égető kérdésként vetették fel a magyar nyelv hivatalos használatának és terjesztésének ügyét. A magyarországiak a korábbra időzített országgyűlés összehívásával lépéselőnyben voltak, s a nyelv ügyével szoros kapcsolatban hamarabb kezdhették el a hivatalos magyar színtársulat létrehozását. 17 90 októberében megkezdte tevékenységét Pest-Budán a Kelemen-féle társulat, amely első előadását október 25-én tartotta, melynek során Simái Kristóf "magyarítását", az Igazházi t mutatták be az országgyűlésre összesereglett rendek előtt. Egyszeri ismétlés után, az országgyűlés Pozsonyba költöztetésével másfél éves kényszerű szünet következett, később némi helytartótanácsi segítséggel, de kemény küzdelem révén 1792. május 5-től folytathatták az előadásokat. Erdélyben is napirendre kerül a magyar nyelv ügye s ezzel kapcsolatosan a színház megteremtésének a fontossága. Aranka György e tárgyban írott elaboratuma kimondja: " Egy magyar nyelvű játszószinnek felállítását talán legelői kell vala tennem azok között az eszközök között , melyek anyai nyel vünk gyarapí tására, s közönségesitésére szolgálnak. .. '3 Magyar Nyelvmívelő Társaság - vagy Tudós Társaság - felállításának szükségességét a XVIII. század második felében keletkezett vitairatok, beadványok, felterjesztések, magánlevelek több ízben szóvá teszik. A II. József nyelvi rendeleteivel szembeforduló magyarországi és erdélyi
