Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)
Utószó
seknek és az irodalmi közleményeknek. Irodalmi érdeklődése leginkább a költészetre és a fordításra terjedt ki, a dráma kérdései kevésbé foglalkoztatták. A korának legnevesebb íróival kapcsolatban álló, jozefinista Rát túl tudott lépni az udvari felvilágosodás korlátain, s a nemzeti, nyelvi, irodalmi megújulás szószólója lett. Ebben a kérdéskörben többször hangot adott a nemzeti színjátszás követelésének is. A Rátot követő Mátyus Péter /1783. január - december/ tevékenysége idején a Magyar Hírmondó elszürkült, vesztett népszerűségéből. A zömmel külföldi lapokból átvett tudósítások fokozatosan háttérbe szorították a magyar szellemi élet híreit. Jelentős előrelépést jelentett Révai Miklós mindössze öthónapos szerkesztői működése. /1783. december - 1784. május/. A Rát programjában lefektetett alapelvek mellett az új szerkesztő elsősorban az ismeretterjesztés szükségességét hangsúlyozta: lapja stílusával ós tartalmával az olvasók érdeklődését igyekezett felkelteni. Rendkívül színes, friss hangvételű lapja - a német erkölcsi folyóiratok mintájára - az ismeretterjesztés mellett az erkölcsi nevelésre és a kritikai tevékenységre helyezte a hangsúlyt. Barczafalvy Szabó Dávid mindössze 2 hónapos szerkesztői tevékenysége után Szacsvay Sándor , a Magyar Kurír későbbi szerkesztője személyében ismét nagy formátumú újságíró került a Magyar Hírmondó élére /1784. július - 1786. május/. Szacsvay, a jozefinizmus feltétlén hive nagy teret engedett lapjában a felvilágosodás eszméinek. Szerkesztői tevékenysége idején a lap a bécsi felvilágosodás szócsövévé vált; a nemzeti nyelv és irodalom ügyének elődeinél jóval kisebb teret ti a szentelt. Működése idején mégis két nagy jelentőségű beszámoló jelent meg a Magyar Hírmondóban a magyar színjátszás kezdeteivel kapcsolatban: a tudósítások a Gróf Waltron és a Mahomet magyar nyelvű pesti előadásairól számolnak be, A Magyar Hírmondó két utolsó évfolyama az eddiginél is kevésbé mutat egységes képet. Az utolsó szerkesztők /Barczafalvy, Ungi Pál, Szabó Márton, Tállyai István/ alatt tarta-