Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
UTÓSZÓ
ház kasszájába, hamar felejti, hogy ő volt a javaslattevő s - újabb javaslat! - nógatja a színház vezetőségét, igyekezzen ez áldatlan állapoton változtatni. Hiu és Öntelt : sértegeti a vezetőséget, mondván,. lehet, azért nem hallgatnak majd rá, mert nem kedvelik őt. De javaslata megfontolandóan értelmes t a felemelt páholy árakat tartsák meg, a páholybérlők bukszája kibírja, a földszinti s karzati helyárakat azónban csökkentsék, akár az árfölemeles előtti szint alá, a népes szegényebb rétegek számára így biztosítva a színházba járás lehetőségét. A három tulajdonság együttesen jellemzi Vahot Imrét s ha írásában olykor fület sértő a fennsőbbséges hang, ha bántó a "feledékenység", amellyel tulteszi magát korábbi véleményén, tagadhatatlan: új javaslata fontos és okos - hasznos a közösségnek. Janus-arcú a kor, Janus-arcú Vahot Imre. 1845-ben Szigligeti Edével vitázik. Nehezményezi, hogy a színházi titkár és drámaíró darabjai vásáros napokon kerülnek rendre színre, így más írókkal szemben Szigligeti aránytalan többletjövedelmet élvez. Szó szót követ, a hangnem élesedik. Tul sok a személyes indulat: Szigligeti valóban a többi drámaírónál nagyobb summát szakít a színháztól, nagyobbat a méltányosnál, tehát ingerli Vahot támadása: Vahot - bár a többi drámaíró jövedelmének biztosításáért csatázik - de /titkon/ saját sikeréért harcol, szeretne több jövedelmet, nagyobb sikert. írásában mindig ott sejlik a sértett, a nem kellően méltányolt drámaíró karcos hangja s ez kétségessé teszi - kortársai számára.is - harcos kardvillogtatásának hangsúlyozott önzetlenségét. Majdnem minden szellemi párharcot jellemez e korban Vahot megállapítása, melyet némely vitatkozókról írt: "magánérdekük föltálalását gyakran a közügyek boncolgatásával is megcukrozzák" /42/, de közérdek és magánérdek "megcukrozott" összefonódása gyakran kibogozhatatlan csomó. Még egy kis előcsatározás című írásában /43/, megszegve a szerkesztői kötelező titoktartást, Vahot ország-világ előtt kinyilvánítja, hogy Szigligeti néhány hónappal korábban Ber442
