Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
UTÓSZÓ
kesi álnéven a Pesti Divatlapb an támadta a Nemzeti Színházban uralkodó állapotokat. Álnéven, természetesen, hisz Szigligeti, a vezetőség tagja, fonák helyzetbe kerül, ha saját nevében bírálja a testületet, melynek határozatait talán maga is jóváhagyta. Saját nevében akkor támadhat nyilvánosan a színház vezetősége ellen, ha vállalja a következményeket lemond tisztségéről. Szigligeti ettől okos óvatossággal tartózkodik, hisz álnéven írt bíráló cikkével épp olyan irányú változás kibontakozását kívánja a színházban elősegíteni, melytől hatalmának, rangjának megerősödését reméli. Lépése erkölcsileg nem feddhetetlen. Áz álnév-használat Szigligeti önérdeke , amit a színház visszás állapotairól mond: közérdek . Az írás megjelenésének pillanatában Szigligeti önérdekű" indítéka homályban marad, de eltelik néhány hónap, Vahot összecsap Szigligetivel, a színházi visszaéléseket óhajtja felfedni, ez közérdek, s hogy igazát bizonyítani tudja, leleplezi Szigligetit, a korábbi cikk álnevű íróját. Ez sem feddhetetlen lépés, de a közérdek - látszatra - feljogosítja Vahot Imrét e lépés megtételére. A tisztázatlan helyzet Szigligeti álnéven írott leleplező írásával kezdődött. De az önérdekű inkorrektség - akkor - elhalványult a közérdekű korrektség mögött. Vahot - most - leleplezi Szigligetit, felfedi a látszatra közérdekű megszólalás önérdekű indítékait. De ő sem ártatlan bárány e vitában: igaz, Szigligetivel szemben most ö a közérdek szószólója, de a háttérben, rejtve, ott húzódik Vahot jól felfogott magánérdeke: szeretné színdarabjait nagyobb sikerrel látni a Nemzeti Színház színpadán s ebben Szigligeti sikere a legfőbb akadály; önérdek, amely most homályban marad. Vahot Imre életének paradoxona: ha önérdekét szolgálja, nincs hangosabb, tüzesebb szavú, vitatkozóbb kedvű képviselője a közösség ügyének, mint ő. Javasol, tervez, bírál, leleplez, á l modik. Lapot szerkeszt, amely polgári olvasóközönséget s olvasókedvet toboroz, népszerűsíti a fiatal írókat, országszerte ismertté teszi Petőfi Sándor nevét s verseit, társasági beszédtémává avatja a közügyeket. Shakespeare nagy-
