Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
kétkedésem még inkább megerősödött, midőn Szigligeti, egy , később általa visszahúzott Választ külde lapomba, mellyben a többi közt ezen kérdésemre: „De hát a Rab szerzője nem kapá-e meg a jövedelmi részt háromszor? 1 ' határozott „nem"-mél felelt; melly átalános tagadásban ollyasmi is rejtezvén, hogy egyszer sem húzott részt, magányulon arra figyelmeztetem Szigligetit, hogy ne akarja magát eomprornUtálni, mert én már hitelesen tudom, miként ő vásár elűaetében, műve ntán kétszer csakugyan kapott részt- Erre Szigligeti hasonlóan magánylevélben azt feleié: ..Igen is ugy van, de azt is hozzá kell tenni, hogy vásárkor a főnapnkat kivéve, már máskor, mások is kaptak jut almi részt**, (a kinek tetszik, ezen egymásnak ellentmondó adatokat mindenkor megtekintheti nálam). Igy állván a dolog, - valamint akkor, midőn azt iram , hogy háromszor kapott Sz. részt, az előzményeit következtében azt hihettem és hittem is : ugy jelenleg Szigligeti levelének nyomán , még inkább szabad azt hinnem, miként ő harmadszor is megkapd a részt. Lehet , hogy ezt adattal tudnák megczáfolni ; de ismét kiveheti nekem rosz néven, ha én nem minden színházi adatnak adhatok hitelt, miután tavaly bizonyos páholyra nézve a színház részéről aláirt nyugtatván y t láttam, melly páholyért, mint később megtudám,. a tulajdonos úgy szólván mit sem fizetett. Egyébiránt ha megeegednők is azt, hogy Szigligeti harmadszor csakugyan nem kapott részt; elég az, hogy vásár vasárnapján adák darabját, mert Hlyen* kor a száztóli kamat is többre megy mint máskor a jövedelmi rész. De Fáncsy mindezt nem említi meg honderűi válaszában , valamint ügyes fortéllyal azt is elhallgatja , mikép Szigligeti a vasárnapi előadás előtt, de azért ugyancsak vásár alkalmával, márkétszer, részesítéseit a jövedelemből. Mindez semmi F. urnák, hanem ő csak azon veri a vasat, hogy Szigligeti — és Dégrève 1 előlegesen egyezkedett az igazgatóság — az az, talán csak az igazgatósági ügyvivő — miszerint vasárnap és hétfőn elégedjenek meg a kamattal. És ha megegyezett Volna is* Szigligeti ! könnyű már akkor beszélni, midőn ugyancsak vásár alkalmával két zsiros jövedelmet hoztunk, s harmadszor is, bár mi uton módon vagy név alatt — mienk akoncz, míg más, mint például Degré, hétfőn, melly a színházra nézve csak ollyan mint a többi vásári nap, úgyszólván semmit sem kap, s fi nap alatt egymásután 4 előadás van csupán Szigligetitől, különösen háromszor a Rab, mellyet tehát a vásári közönségnek a Pisztollyal együtt háromszor kellett egymásután megnéznie, a nélkül hogy más eredeti drámát láthatott volna. Ez itt hát a dolog lényege, édes ügyvivő nr, nem pedig az , mi önnek válaszában , csak a valódiság elferdítése' végett, nagy miaukkal van megírva. Hiába küzd ön a naptisztaságu igazság ellen , nem lehet annak szemei közé homokot szórni, ön egy színházi visszaélés ellen intézett vádat akart megczáfolni , s akaratianni is több, s egy egészen uj visszaélést fődözött fel előttünk, mi abban áll, hogy az ügyvivő t. i. Fáncsy Lajos, szokásba kezdi hozni azt, mikép vásárkor a színészek közt egyedül neki legyen jutalomjátéka, a titoknok jövedelmi részeket húzzon uj drámájából, más iró pedig elégedjék be azon önkényesen alkotott szabály, tudásával, hogy vásárkor Szigligeti műveit kivéve, nem szokás más iró darabjait jutalmazni. No ugyan szépen vagyunk, mondhatom. De F. ur válaszával még több visszaélések fölfedezésére is alkalmat szolgáltata. Mert nem botrányos visszaélés-e az, midőn egy rende-
